Mielőtt elmondanád, kérlek, olvasd el Ivett sztoriját.
Anyukám
"Az én történetem nem egyszerű. Egy olyan anya mellett nőttem fel, aki többször választotta inkább a munkát és olykor (sokszor) az italt, mint engem és a családját. Az anyukám karrierista volt; egy nagyvállalatnál dolgozott osztályvezetőként, majd gazdasági igazgató pozícióban. Természetesen ennek megfelelően nekem is hasonló életet tervezett és az otthoni elvárások ehhez voltak mérhetőek. A négyes osztályzat nem volt tolerálható és anyukám szájából sokszor hallottam, hogy ez így nem elég jó; semmit nem csináltam jól, mindenben volt hiba. Még akkor is, amikor játszottunk (már amikor anyám leült velem játszani; ezekben a helyzetekben is mindig volt feladat, sosem a játék öröméért volt velem együtt).
Apukám
Apropó, apu. Apukám egy nagyon jó és csupaszív ember; ő mindig az én pártomat fogta, de igazából sosem mert nyíltan konfrontálódni anyukámmal. Sokszor előfordult, hogy anyukám mondott valamit apukámnak, apukám bólogatott, hogy 'rendben', úgy lesz és aztán mégis mást csinált, emiatt pedig anyukám rendszeresen veszekedett vele. Ilyenkor apu nem nagyon szólalt meg., inkább elvonult. Apukám egyébként sofőrként dolgozott és emiatt természetesen anyukámnak "nem volt nehéz dolga" otthon, hiszen csak a munkahelyi fronton kellett "csatákat vívnia"; a családunkban mindenki az anyukám életét élte.
Én
Igazából ma is az anyukám életét élem. Sikeres programozó vagyok, de még mindig azok a beidegződések vannak bennem, amiket anyum belém tett évekkel ezelőtt. Egyszerűen nem tudok ezektől szabadulni. Muszáj mindent tökéletesen csinálnom és semmiben nem hibázhatok. Ettől egyszerűen nem tudok szabadulni. A férjemet szeretem, de azt hiszem, hogy nem őt kellett volna választanom. Festő szakmája van, nagyon sokat dolgozik és szeretem őt, de sokszor azt érzem, hogy nem vagyunk egymásnak valók. Más érdekli őt, mint engem, máshogy látjuk sokszor a világot és a hétköznapi sebességünk sem ugyanolyan. Szeretem őt, de azt hiszem ez nem elégít ki."
Ivett története egyszerre egyedi és nem egyedi. Abban az értelemben egyedi, hogy ő egészen máshogy éli meg akár a mindennapi helyzeteket, élményeket, vagy sorsfordító szituációkat, mint te, vagy bárki más. Mégis a története abban hétköznapi, hogy szinte pontról-pontra lemásolja a szülei életét. Mindaz az érték, amit gyermekkorában kapott, benne van, hiszen mindenben tökéletesnek kell lennie, akárcsak az édesanyjának, ugyanakkor hasonlóan érzékeny, mint az édesapja. Ivett karrierválasztása első sorban az édesanyjáról szól, ugyanakkor nem teljesen, mert nem egy "presztízsállásban" dolgozik, hanem "csupán" egy jól kereső pozícióban. A párválasztása is hasonlít az édesanyja párválasztásához, ugyanakkor vélhetően többet gondolkodik a miérteken és a hogyanokon, mint az édesanyja anno. Ivett érezte, hogy valami "nincs a helyén", valamelyik puzzle darab hiányzik még az életéből és azért keresett egy pszichológust itt Budapesten, hogy megtaláljuk ezt a hiányzó puzzle darabot.
Ivettnek több kérdést is feltettem a beszélgetéseink során és ezekre megvoltak a saját válaszai. Ezek segítettek neki levenni szépen lassan azt a rá nem illő kabátot, amit az édesanyja varrt neki és kényszerített rá a gyermekkora folyamán. A puzzle darab lassan a helyére kerül és Ivett is egyre jobban azt érzi, hogy döntési helyzetben van a saját életében.
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket beszéltünk meg Ivettel:
1. Mennyire érzi és gondolja biztonságosnak a világot és más embereket?
2. Mi az ő boldogságának és sikerének a "mértékegysége"? Miben és hogyan méri ezeket?
3.Miért történnek vele a rossz dolgok? Ki, vagy mi okozza azokat?
4. Van olyan, amit igazán megbántál, vagy, amit ma már nem úgy csinálnál?
5. Ha egy szóban le kellene írnod az életed elmúlt 30 évét, mi lenne az a szó?
6. Mi az, amit az életed történetében megváltoztatnál és mi az, amit nem?
7.Mi az az öt dolog, amit ma másképpen csinálnál, mint egykor csináltad?
Neked milyen válaszaid lennének ezekre a kérdésekre?