Szeretné magát jól érezni a bőrében? Könnyebben szeretné megélni a mindennapokat, bárhol is van? Ha igen, akkor ez a cikk önnek való. Néhány gondolat az önbizalomról és az önbecsülésről.
Mit is jelent valójában az önbecsülés? Mi az önbizalom? Fejleszthetők ezek? Ha igen, akkor hogyan? Blogposztomban ezere a kérdésekre kresem a választ.
Fontos tudni, hogy pontosan mi is az önbecsülés azért, hogy folyamatosan és tudatosan ápoljuk azt. Helyenként az önbecsülés, máshol pedig az önbizalom szót használom annak ellenére, hogy mást jelentenek, de mégis összefüggnek.
Mit is jelent az, hogy valakinek van önbizalma? Az önbizalmunkat legtöbbször a képességeink és a személyiségünk adja. Tudatában vagyunk annak, hogy képesek vagyunk jól teljesíteni valamiben, vagy tudatában vagyunk a saját intelligenciánknak, vagy éppen kinézetünknek. Ezzel együtt, ahogy egy-egy készségünk, vagy képességünk, vagy akár a külsőnk változik, az önbizalmunk is ezzel együtt változhat. Vagyis az önbizalmunk az nagyon sokszor valami olyasmitől függ, ami nem feltétlenül állandó. Teljes mértékben előfordulhat, hogy valakinek magas az önbizalma, viszont ezzel együtt alacsony az önbecsülése.
Nézzünk erre egy példát: valakinek magas önbizalma van a fizikai megjelenését, vagy a tárgyalási képességét tekintve, miközben nagyon alacsony az önbecsülése. Ezért olyan gyakori az, hogy a sikeres férfi, aki egy szuper kis autót vezet, vagy a csinos, "ki, ha én nem" nőnek alacsony önbecsülése van. Azok, akik túlságosan magabiztosnak tűnnek, gyakran egy álarcot viselnek (a magabiztosság álarcát) azért, hogy elrejtsék a belül megbújó kisebbségi érzést. Az önbizalom ebben a formában egy igen kettős jelenség is tud lenni.
A jó önbecsülés ezzel szemben egy olyan minőségi tulajdonság, amiért dolgozni is kell. Az önbecsülés nem felszínes, nem függ hatalomtól, kinézettől, vagy bármilyen külső sikertől, vagy éppen pénztől. Az önbecsülés általában tartós dolog. Az önbecsülést tapasztalás és tanulás útján sajátítjuk el. Érdekes módon az önbecsülésünk úgy erősödik, ha az élet kihívásaival tudatosan és szándékosan szembenézünk és keresztül megyünk azokon.
Általánosságban fogalmazva jobb önbecsülést építhetünk úgy, ha tudatosan törekszünk arra, hogy együttérzőek és kedvesek vagyunk másokkal és magunkkal is. Emellett a tisztelet és a határok fel- és elismerése is nagyon fontos összetevője az önbecsülésnek. Nem csupán mások, hanem magunk felé is. Így fokozatosan tudunk szert tenni önbecsülésre, méghozzá úgy, hogy igyekszünk a saját magunk legjobb verziója lenni. Az önbecsülést több idő és energia felépíteni, mint az önbizalmat, viszont sokkal tartósabb és tovább tart.
Lássuk tehát azt az öt lépést, amin keresztül az önbecsülésünket felépíthetjük:
1. Ismerjük meg és ápoljuk a saját önbecsülésünket: vessünk egy őszinte és minősítés nélküli pillantást az önbecsülésünk éppen aktuális szintjére. Próbáljuk megy egy 1-10 pontig terjedő skálán megállapítani azt, hogy mennyire is magas az önbecsülésünk a jelen pillanatban. Így egy hiteles képet kaphatunk arról, hogy hol is tartunk éppen most.
Ha az önbecsülésünk alacsonyabb, mint azt mi szeretnénk, akkor próbáljunk magunkkal szemben empatikusak (ne minősítsük magunkat) lenni. Ha folyton csak magunk fölött ítélkezünk az sosem lehet hasznos. Ehelyett próbáljuk meg objektívan felmérni, hogy hol is tart az önbecsülésünk.
2. Igyekezzünk minél kevésbé minősítően viszonyulni saját magunkhoz: Fontos, hogy felismerjük nem csupán a gyengeségeinket, hanem az erősségeinket is. Első lépésként készítsünk egy listát az erősségeinkről. Ezek után készítsünk egy listát ugyanígy a gyengeségeinkről. Az erősségeinket próbáljuk meg a mindennapokban tudatosítani és úgy cselekedni, hogy az erősségeinket használjuk, belevisszük a mindennapi tetteinkbe. Ezzel megerősítjük azokat.
Például, ha tudjuk magunkról, hogy nagyon jól tudunk feladathelyzetben koncentrálni, akkor próbáljunk meg ennek a tudatában lenni, keresni ezeket a helyzeteket és gyakorolni ezt a képességünket. A negatív tulajdonságaink felé pedig igyekezzünk megértőek és nem minősítőek lenni. Ez persze nem könnyű (sőt, talán ez a legnehezebb rész), de ne adjuk fel, mert nem véletlenül "szajkózza" minden pszichológus, coach, hogy az ítéletmentesség és az elfogadás egy kulcs, ami nagyon sok mindent kinyit.
A listánkat természetesen érdemes folyamatosan bővíteni. Ennek a lépésnek az a célja, hogy legyünk tudatában és kultiváljuk is azokat a területeket, ahogy erősségeink és ahol gyengeségeink vannak.
3. Most már van két (bővülő) listánk. Az egyik oldalon szerepelnek azok, amikben erősek vagyunk és szeretjük ezeket a tulajdonságainkat, a másik oldalon pedig azok, amikben gyengének érezzük magunkat és talán nem szeretjük magunkban ezeket a tulajdonságokat.
Ezt a listát helyezzük oda, ahol mindennap találkozunk vele - a hűtőnkre, a számítógépünkre, vagy éppen a mobilunk valamelyik részére. Minden nap válasszunk ki legalább egy pozitív és negatív elemet amit aznap kultiválni fogunk.
Például az egyik napon azon dolgozunk, hogy a határainkat megóvjuk (ha ezt a tulajdonságot éppen a gyengeségeinkhez soroltuk), miközben igyekszünk aznap az egyébként kiváló teljesítményüket a munkánkban növelni. Ha egy napon nem megy mindkét tulajdonság ápolása, akkor teljesen jó, ha egy napon csak az egyikre fókuszálunk.
Tehát: válasszunk a listából minden nap legalább egy tulajdonságot és foglalkozzunk azon a napon azzal. De csak azzal!
4. Gondoljunk mindennap arra, hogy mennyire fontos a fejlődés. Nem muszáj mindennap Buddhává válnunk. Elég, ha csak minden nap 0.5%-kal vagyunk többek, akkor az egy év múlva egészen pontosan 61-szeres növekedést jelent :)
Ha folyamatosan tisztelettel és toleranciával fordulunk magunk felé, akkor képesek lehetünk kimozdulni a minősítő, kritizáló, ítélkező körkörösségből. Ahogy egyre tudatosabbá válunk a saját értékinket tekintve, úgy növekszik (szépen lassan) az önbecsülésünk.
5. Legyünk türelmesek magunkkal! Ahogy dolgozunk magunkon és igyekszünk hitelesen (őszintén, de minősítés nélkül) gondolni saját magunkra, egyre jobban érezni fogjuk, hogy az önbecsülésünk jobb és jobb lesz.
Legyünk türelmesek magunkkal. Ez nem történik meg egyik napról a másikra. Nincsen csodaszer, nincsenek egyik napról a másik napra alkalmazható trükkök, amiket majd elvégezve magváltozik az életünk. Aprólékos munka, elkötelezettség és önfegyelem kell mindehhez. Nem lesz olyan érzésünk, hogy "Na akkor most már ott vagyunk.".
Viszont látni fogjuk, hogy a különbség az egy, vagy a két évvel ezelőtti önmagunkhoz képest növekszik és a környezetünk is érzékelni fogja mindezt.
Szekeres Kristóf pszichológus
Comments