• Kristof Szekeres

Az okos emberek így találják meg a boldogságot: 4 egyszerű titok az Örömteli Élethez

"Öregebb és bölcsebb". Ismerősen cseng nekünk is, nem? Biztosan. De mi lenne, ha azt mondanám, hogy "Öregebb és vidámabb." Valószínűleg az nem hangzik annyira ismerősen, mint az előző. Fizikai értelemben öregedni alapvetően nem jó.


Egy részlet a Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból (a címet kb. úgy lehetne lefordítani, hogy A boldogság választás kérdése: idős emberek tanításai):


Mit tanulhatunk a boldogságról az öregektől?

85 év és afölött háromból egy ember mondja azt, hogy problémája akad a hallásával; ugyancsak kb. minden harmadiknak problémája van önmaga ellátásával; mintegy felének problémái vannak a gyaloglással és az önálló életvitellel is és 28%-nak megértési nehézségei is vannak. Szívbetegségek, tumor, cukorbetegség, ínhüvelygyulladás, Alzherimer kór, és egyéb másféle demenciák előfordulási gyakorisága nő meg 70 éves kor fölött minden egyes évvel.


A fiatalság csupa mosolygás és remény; az öregkor pedig fájdalmak és gyötrelmek, miközben számoljuk a napokat a végéig, ugye?


HAMIS.


Készítettek egy kutatást a Stanford Egyetemen, amiben az érzelmi állapotot mérték fel 18-94 éves kor között. Ugye sejtjük mi lett az eredmény? Az idősebb emberek vidámabbnak élték meg az életet.


Az alábbi idézet ugyancsak a Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból van:


Az idősebb emberek ugyanannyi pozitív érzelmet jeleztek vissza a kutatás során, int a fiatalabb résztvevők, viszont az idősebb emberek kevesebb negatív érzelmet jelentettek, mint a fiatalok. Ugyancsak az idősebbeknek jóval kevertebbek voltak az érzelmeik, ami azt jelenti, hogy nem hagyták, hogy a frusztráció és a szorongás megakadályozza őket abban, hogy azt mondják, hogy jól érzik magukat.


Tudatosan, vagy nem tudatosan az idősebb emberek a boldogabb állapotot választották, még akkor is, ha egyébként nem lett volna rá okuk, hogy éppen boldogak legyenek.

fMRI (egy eszköz az agyunk vizsgálatára - funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat) használata során kutatók azt állapították meg, hogy az idősebb emberek agyi érzelemközpontja, az amygdala sokkal aktívabb volt akkor, amikor pozitív tartalmú képeket nézegettek, mint amikor negatív tartalmúakat. A fiatalabbak amygdala aktivitása mindkét típusú képre ugyanolyan intenzitással reagált. Ebben a tekintetben az öregek agya hasonló azokéhoz, akik meditálnak.


Az idősebb emberek boldogabbak, mint a fiatalabbak?!! Hogy mi van? Dehát a testük éppen esik szét! A legjobb éveik mögöttük vannak! Hogyan lehetséges ez?!


Egy csomó minden, amit az öregedésről gondolunk, hibásan gondoljuk. Nagyon sok minden van, amit még meg kell tanulnunk az idősödésről. És ami még ennél is fontosabb, hogy sokat kell még tanulnunk az idős emberektől. Emlékezzünk: ők már voltak annyi idősek, mint mi, fordítva viszont nem igaz.



A fent említett könyv szerzője, John Leland összegezte az öregedéssel kapcsolatos kutatások egy jó részét és egy évet töltött idős emberek társaságában, hogy megnézze, mit is tud tőlük tanulni. A megfigyeléseit a könyvében összegezte.


A következőképpen ír: "Az időskor a legutolsó dolog, amit megélünk és talán van valami, amit tanulhatunk belőle, hogy hogyan is éljünk ma."


Itt van tehát négy dolog, amit a boldogságról tanulhatunk az idősektől:


Dolgok, amik boldoggá tesznek?

Csak csináljuk!


Valahogyan úgy gondolunk az öregekre, hogy megvannak a maguk dolgai és szokásai. Ha megpróbálnánk nekik valami újat tanítani, az biztosan egy lehetetlen küldetés lenne. De mi van akkor, ha erre nem mint gyengeségként, hanem mint erősségként, előnyként néznénk?

Az idős emberek valahogy tudják, hogy mi is teszi őket vidámmá, boldoggá. És azt csinálják is. Biztos nekünk is van egy csomó dolog, amit élvezünk..de mintha sosem csinálnánk azokat. Például tutira van jópár ember az életünkben, akiket szeretünk, mégsem "lógunk" velük túl sokat, vagy legalább eleget. Mert nincs időnk. Nincs, mi?


Az idős emberek persze lehet, hogy egy csomó új dolgot elmulasztanak. És ez biztosan nagyon-nagyon unalmas lehet. De az "új" gyakran csalódást okoz. És ha a célunk a "boldogság", akkor vajon miért nem csináljuk azt, amiről tudjuk, hogy működik??


A Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból van a következő idézet:


Laura L. Carstensen, a Stanford Egyetem pszichológusa egy elég hihető magyarázatot ad arra, hogy az idős emberek miért elégedettebbek. Az ő elmélete, aminek azt a fura nevet adta, hogy "társas-érzelmi szelekció", hogy az idősebb emberek, tudván azt, hogy limitált hátralévő idővel rendelkeznek, inkább olyan dolgokra teszik a fókuszokat, ami örömöt okoz nekik. Ezzel szemben a fiatalabbak, akiknek még az időhorizontjuk jóval távolabbi, inkább az új tapasztalatokat és tudást keresik, ami végül vagy kifizetődik, vagy nem.


Ahelyett, hogy egyszerűen olyan dolgokat csinálnánk, amiről biztosan tudjuk, hogy elégedetté, vagy boldoggá tesz, inkább csak fejjel a falnak kísérletezünk, hogy háta majd ez, vagy az boldogabbá fog tenni. Aztán vagy úgy lesz vagy nem. De mindenesetre reménykedünk abban, hogy az egyiktapasztalatunk majd olyan lesz, ami után az élet csupa móka és kacagássá válik. Nem fog.


Az idős emberek már valószínűleg túl vannak ezen a gondolatmeneten és tudják, hogy nem lesz olyan, hogy hirtelen valami csupa boldogságot fok okozni. Mindig lesz valami fájdalmas az életünkben. (Bocs.)


"Boldog annak ellenére, hogy.." vs. "Boldog leszek, ha majd..". Mi vajon melyik vagyunk?

Azt gondoljuk, hogy "Boldogok leszünk, ha majd.." minden rossz eltűnik az életünkből. De ez igazából nevetséges. Az idős emberek tudják, hogy az életnek mindig lesznek kihívásai és inkább azt választják, hogy "Boldog annak ellenére, hogy..." itt is fáj, ott is fáj. Ez pedig úgy tűnik, hogy működik.


Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból ismét egy idézet:


A gerontológusok (időskorral foglalkozó szakemberek) úgy gondolják, hogy az öregkori bölcsesség része az, hogy az idős emberek inkább fenntartják, vagy elbírják a kevert érzelmeket, mintsem megoldást keresnek rá. Az idősek felismerték, hogy az életnek nem muszáj, mert nem is lehet csupa vidámság. A problémák vagy kihívsok állandóan velünk vannak és ha az egyiktől megszabadulunk, akkor nem biztos, hogy attól boldogabbak leszünk. A Cornell Egyetem kutatója, Karl Pillemer megkülönböztet "boldog vagyok annak ellenére, hogy" és "boldog leszek akkor, ha" gondolkodást. Az előbbi az öregkor egyik hozománya, az utóbbi pedig a fiatalkor terhe. A "boldog vagyok annak ellenére, hogy" magában foglal egy választást is; elfogadja a problémákat ás a nehézségeket, de nem hagyja, hogy azok az elégedettség "útjába álljanak". A "boldog leszek, akkor ha", típusú gondolkodás viszont a körülmények kezébe adja a boldogságunk zálogát és emiatt a kontroll érzését is jobban kiveszi a kezünkből. "Boldog leszek, ha több pénzem lesz, ha nem fog annyira fájni az életem, ha szebb feleségem lesz és ha jobb kocsim, boldogabb lennék, ha homár lennék..stb." Természetesen gondolkodhatunk így, de akkor jobban megszívjuk. :(

Próbáljunk meg egy kicsit az új dolgok kipróbálásával kevesebb időt tölteni és válasszuk a régi, jól bevált módszereket, amiről tudjuk, hogy örömet okoznak nekünk. Valószínűleg mindig több csalódás érzés lesz az új élvezetek keresésében, mint örömérzés. Ez azért van, mert teljesen boldogok semmitől sem leszünk.


De választhatjuk a "Boldog vagyok annak ellenére, hogy..." gondolkodást is.

Tehát akkor ezentúl olyan döntéseket hozunk, amikről biztosan tudjuk, hogy boldogabbá tesznek.


De vajon mi az, ami boldogabbá tud minket tenni és már a miénk?


Fejezzük ki a hálánkat!

Fejezzük ki a hálánkat


Amikor a híres neurológus, Oliver Sacks 82 éves korában megtudta, hogy végstádiumú rákja van, akkor a kétségbeesése egy olyan háromhetes kokain-fűtötte tivornyába vitte bele, amibe a legvadabb rocksztár belepirult volna.


Csak vicceltem.


Valójában egyáltalán nem esett kétségbe. Valójában tele volt hálával azért, hogy milyen hihetetlen jó és hosszú élete van.


A Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból ismét egy idézet:


"Nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne bennem félelem, de leginkább a hála érzése a legerősebb bennem. Szerettem és szeretve voltam; kaptam és adtam is sokat. Rengeteget utaztam és még többet olvastam; írtam és gondolkodtam. De mindenek előtt egy érző valaki voltam; egy gondolkodó állat ezen a gyönyörű bolygón és ez önmagában egy hatalmes kiváltság és kaland."


A kutatások pedig azt mutatják, hogy a hála kifejezése valóban boldoggá tesz. Amikor egyet visszalépünk abból az állapotból, hogy bizonyos dolgokat természetesnek veszünk és folyton csak azzal foglalkozunk, hogy mit szeretnénk és milyen vágyaink vannak és inkább azzal foglalkozunk és arra koncentrálunk amink van, azt biztosra vehetjük, hogy örömmel fog eltölteni minket.


Ismét a Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból egy idézet:


Minden egyes tanulmányban, ahol a résztvevők leírtak valamit, ami miatt hálásak lehetnek, a résztvevők arról számoltak be, hogy jobban érezték magukat utána és optimistábbak voltak az azt követő hetekben. Minél gyakrabban írták le és fejezték ki a hálájukat, annál erősebb volt a hatás. Attól függően, hogy milyen volt a vizsgálati elrendezés, további pozitív hatásokat emeltek ki a résztvevők: több testmozgást végeztek, jobban aludtak, frissebben ébredtek, és nagyobb valószínűséggel segítettek valaki másnak egy probléma megoldásában.


A hálában a szuper dolog, hogy nem kell igazából semmit elérnünk, vagy birtokolnunk ahhoz, hogy érezzük. Egy dolog kell hozzá: nézőpontváltás. Ha inkább arra figyelünk és azzal foglalkozunk, hogy mi mindenünk van, milyen helyzetben vagyunk, akkor máris érezhetjük. Akár most is. Jordan Peterson kanadai pszichológus többször is elmondja, hogy milyen csodálatos és ritka dolog, hogy éppen most itt a nyugati világban békében és jóllétben élünk. És ez inkább az anomális, semmint az, ha békétlenül és valamilyen agresszió közepette vagyunk. Akár azért is hálásak lehetünk, hogy szabadok vagyunk, dönthetünk az életünkről , miközben nem éhezünk és a túlnyomó többségünknek vannak emberi kapcsolatai.


Szóval ne várjuk meg, míg az orvosunk közli velünk, hogy végstádiumú daganatunk van, hanem kezdjünk el ma hálásak lenni azért, amink van. Jobbak lesznek tőle a mindennapjaink, higgyük el sok-sok pszichológusnak.


Találjunk értelmet


Ahogy egy régi közmondás tartja "Valójában nem unatkozunk, hanem unalmasak vagyunk." Ha nincsen semmi, amit szenvedéllyel művelnénk, ami alőre visz az életben éppen most, akkor valószínűleg nem fogjuk hirtelen felfedezni azt egyik napról a másikra...

De ha nincsen semmi, ami szenvedéllyel töltene el minket, mielőtt betöltenénk a 80-at, akkor valószínűleg meg sem éljük a nyolcvanat. Azoknak az embereknek, akiknek van céljuk és találtak értelmet az életükben, jóval boldogabbak és egészségesebbek azoknál, akik nem találtak értelmet az életük során, nem említve azt az "apró" tényt, hogy tovább is élnek.


Ismét a Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból egy idézet:


A kutatók már réges-régóta megfigyelték, hogy azok az idősebb emberek, akik úgy élik meg a mindennapokat, hogy van értelme az életüknek, nagyobb eséllyel élnek hosszabb, teljesebb és egészségesebb életet.


"Találd meg a saját értelmedet." Ja, persze, ennél közhelyesebb nem is lehetne. Elcsépelt. Vágom, persze. Az élet értelme..


Patricia Boyle a Rush Egyetem neuropszichológusa egy nyolc éves kutatást végzett, ami a memória és az életcélok kapcsolatát vizsgálta. A kutatásában azt találta, hogy az életcél nem védi meg az embereket meg az Alzheimertől. Viszont meglepő eredményre jutott; az életcél megvéd az Alzheimer hatásaitól. Hogy mi??


Az Alzheimer betegségben szenvedőknek megvizsgálták a a haláluk után az agyukat és azt találták, hogy azoknál, akiknél volt értelmes cél az életben, ugyanúgy néztek ki fizikailag, mint azoknál, akiknek nem volt céljuk az életükben. De amikor visszanézték a a memóriatesztek eredményeit, akkor azt találták, hogy azokak a memóriatesztjei, akiknek volt céljuk az életben, sokkal inkább hasonlítottak azokéhoz, akiknek nem volt Alzheimer betegségük. Ebben a tekintetben tehát a céllal rendelkező Alzheimeresek inkább hasonlítottak azokhoz, akiknek nem volt Alzheimer betegségük. Az Alzheimer pedig ugye első sorban a memóriát támadja meg. Jó, mi? :)


Ismét a Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból egy idézet:


Egy életre szóló előnye van, ha van valami értelmes célunk az életünk során. De valami különleges történik idős korban: ha valaki értelmet talál idős korában is az életében, az jóval egészségesebb marad. A jó hír, hogy bármilyen életkorban segít, ha úgy érezzük, van értelme az életünknek. Ennek egy rész, hogy leülünk és megkérdezzük magunkat: "Mit szeretnék, hogy a végén hogyan nézzen ki az életem?" "Milyen nyomot szeretnék hagyni?"

Mi az, ami előre visz minket? Mi az, ami inspirál minket? Gondozzuk csak azt, ami a szenvedélyünk és arassuk le később annak a gyümölcsét. Ne hobbikat keresgéljünk. Találjunk szenvedélyeket.


Hozzuk ki a legtöbbet a kapcsolatainkból


Nem beszéltek munkáról. Nem vitatták meg azokat az akadályokat, amelyeken túljutottak. És azok az anyagi dolgok, amiket az életük során folyton csak kergettek, többé már nem számított. Amiben az idős emberek örömöt leltek, az a családjuk és a kapcsolataik voltak.

Sokkal „zenebbek” voltak. Lars Tornstram a jelenséget „Öregkori transzendenciának" nevezi.


Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból egy idézet:


Egy kutatásban 74 és 104 éves kor közötti embereket kérdeztek, hogy az értékeik hogyan és mi mentén alakultak át, egészen ötven éves koruktól fogva. A megkérdezettek majdnem háromnegyede egyetértett a következő állítással: „Ma már kevésbé érdekelnek azok a kapcsolatok, amelyek csupán felszínesek.” és kétharmaduk azt mondta, hogy „Ma már sokkal több örömöm van a belső világomban.” A következő állítással mintegy 81% értett egyet: „Ma már az anyagi dolgok kevésbé számítanak.”


De mit is jelent ez igazából számunkra? Azt, hogy ne csak az anyagi dolgokat kergessük. Lakás, autó, szép bútorok, kütyük – ne csak ezekbe fektessünk be, hanem ápoljuk azokat a kapcsolatainkat, amelyek értelemmel telik és jelentőségteljesek. Ez nem csak a jelenben, hanem a jövőben is boldoggá, boldogabbá fog minket tenni.


És nem csak boldogabbá tesz minket, hanem az életünket is meghosszabbítja. Egy csomó ok van arra, hogy a nők általában tovább élnek, mint a férfiak. De ezek közül például az egyik az, hogy a nők jobban képesek a társas életüket életben tartani.


Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból egy idézet:


Friedmann és Martin kutatók egy kutatásban 1500 személyt követtek végig 8 évtizeden keresztül. Azt találták, hogy azok az özvegyasszonyok, akik élettel telik voltak, hosszabb életre számíthattak, mint azok a házas asszonyok, akik kevésbé „ragyogtak”. Ezek az özvegyasszonyok kapcsolati hálókat építettek ki, törődtek a gyerekeikkel és bepótolták azokat a dolgokat, amiket akkor tettek félre, amikor a férjük beteg volt. Ezzel szemben az özvegy férfiak a feleségük halála után viszonylag gyorsan meghaltak.


Amikor az időseket meginterjúvolták az életükről, akkor az idősek arról számoltak be, hogy az értékeikben komoly változás következett be az idők során. Mégpedig abban, hogy hogyan és kivel töltik az idejüket. Ahogy Laura Carstensen írja „A rossz kapcsolatok akár ártalmasabbak is lehetnek, mint a jó kapcsolatok jótékonyak.”


Oké. Tehát végülis nem nagyon tudunk az idős embereknél jobbak lenni. Mi lenne, ha csatlakoznánk hozzájuk? Foglaljuk akkor össze, hogy mit is tudunk tanulni az idős emberektől és találjuk meg a legkönnyebb megoldást, hogy vajon hogyan is fogjunk hozzá, hogy már fiatalon olyan bölcsek legyünk, mint az öregek.


A lényeg

Így találjunk tehát örömöt az életben.


· Mi tesz minket boldoggá? Csináljuk akkor azt! Egy kicsit szabaduljunk meg az „új”-tól. Hallgassuk azt a zenét, amitől tudjuk, hogy jól érezzük magunkat. Töltsünk időt azokkal az emberekkel, akik boldogságot okoznak nekünk.


· Fejezzük ki a hálánkat: Éppen most adtam egy tök értékes tanácsot. A legkevesebb, amit tehetünk az érzelmi jóllétünkért, ha kifejezzük a hálánkat azért, amink van. Ennyi igazából.


· Találjunk értelmet, célt az életünkben! Ne legyenek hobbijaink. Szenvedélyink legyenek.


· Hozzuk ki a legtöbbet a kapcsolatainkból. Építsünk barátságokat. Fektessünk be jó(!) kapcsolatokba minél hamarabb (ma)! A jó kapcsolatainkból eredő jó hatások mértéke végtelen.


Remélhetőleg mire ideértünk az olvasással, már pozitívabban érezzük magunkat a saját öregedésünkkel kapcsolatban. Jól tesszük, ha igen erre a kérdésre a válaszunk, ugyanis nagyon számít az később, hogy milyen attitűdünk van az öregedéssel kapcsolatban.


Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból egy idézet:


Egy hosszú távú kutatás azt találta, hogy azoknak az embereknek, akiknek az öregedésről pozitívabb véleményük és attitűdjük volt, azok mintegy 7,5 évvel éltek tovább, mint azoknak, akiknek negatív attitűdjük. Ez többet jelent, mint a nemdohányzás a dohányzáshoz képes. A pozitív, vagy negatív attitűdöt pl. ilyen állításokkal mérték: „Ahogy öregszünk, egyre kevésbé leszünk hasznosak.”


Csináljuk azt, ami örömöt okoz.


Mutassuk ki a hálánkat.


Találjunk életcélt, vagy értelmet az életünkben.


És fektessünk be a kapcsolatainkba.


Lássuk meg azt, hogy az a csomó küzdés az életünkben igenis teljesíthető, és mint John Leland, vegyük észre, hogy az élet alapvetően mennyire, de mennyire küzdelmes és jó.


Happiness Is a Choice You Make: Lessons from a Year Among the Oldest Old-ból egy idézet:


Ez lenne az egyetlen mondatos lényeg, amit az öregek között töltött idő alatt tanultam: kapcsoljuk ki a zajokat, a félelmeket és a vágyakat a mindennapjainkban és vegyük észre, hogy mennyire, de mennyire jó az életünk. (Fejezzük ki a hálánkat.). Nem tudtam teljesen a jelenben élni, mert volt egy jövőm, amin folyamatosan gondolkodnom kellett. De egyetlen dolog, amit biztosan megtanultam és felfogtam az, hogy az időm véges és emiatt a jelen csodálatos. Hála, Cél, Bajtársiasság, Szerelem, Család, Hasznosság, Művészet, Öröm – mindez elérhető közelségben hozzám. És csak ki kell nyújtanom értük a kezem. Azokon a napokon, amikor ezekre gondolok, kedvesebb, türelmesebb, hatékonyabb, nyugodtabb vagyok. Közelebb ahhoz a személyhez, aki mindig is lehettem volna.


A hosszú élet nem biztos, hogy értékes, ha közben nem vagyunk boldogok. Ki a fene akarná a szenvedését elnyújtani? Szóval kérdezzük meg magunktól:


Hosszan akarunk élni, vagy hosszan akarunk haldokolni?


Szekeres Kristóf pszichológus


via Eric Barker

Ha bármi kérdése lenne, itt elér.

Szekeres Kristóf pszichológus

1072 Budapest

Klauzál tér 14. II/15. 15-ös kapucsengő

06-70/527-0540

  • Black Facebook Icon

Egyéni pszichológiai tanácsadás ára:

 

12000 Ft/50 perc

20000 Ft/100 perc

© 2018 Szekeres Kristóf