Szenvedélyes viták
A Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének (röviden DSM) története során komoly viták alakultak ki arról, hogy melyik elváltozás kerüljön bele és melyik nem. A DSM tulajdonképpen egy olyan gyűjtemény, ami a mentális betegségeket és azok leírását tartalmazza, így értelemszerűen az elváltozás, ami nem szerepel benne, nem számít pszichés betegségnek hivatalosan. A pszichiátria története azonban tele van olyan vitákkal, amelyek ellentmondásos diagnózisok körül forogtak. Nézzünk ezek közül a vitatott diagnózisok közül néhányat:
1. Nemi szerep diszfória
Talán a legvitatottabb mind közül jelenleg az összes DSM-ben szereplő elváltozás közül a nemi szerep diszfória. A DSM előző verziójában azok kapták ezt a diagnózist, akik úgy érzik, hogy a valós nemük nem egyezik a fizikai nemükkel. A DSM-5-tel kapcsolatos javaslatok azt is tartalmazzák, hogy ezt úgy fogalmazzák át, hogy a kevésbé minősítő "nemi szerep össze nem illés" nevet kapja.
Ez azonban nagyon sokaknak nem elég. Véleményem szerint joggal. Az egyik legvitatottabb kérdés, hogy vajon a nemi szerep diszfória egyáltalán kezelésre szorul-e és mondjuk azoknál a gyermekeknél, akinél ez fellép, vajon szükséges-e a fizikai neme irányába "terelni" a gyermeket. Meglátásom szerint ez minden gyermeknél és minden élethelyzetben más lehet, ezért szerintem nem is az a fontos, hogy tereljük. vagy ne, hanem inkább az, hogy bármilyen módon is dönt a szülő, a gyermek ne szenvedjen el hosszú távon szorongást, vagy egyéb, depresszióhoz kapcsolódó érzéseket.
2. Szexfüggőség
A szexfüggőség esetében a szexuális viselkedésünk és attitűdjeink kicsúsznak a kezünkből és nem a mi vagyunk urai a szexuális önmagunknak, hanem fordítva. A szexfüggők mindenáron hajszolják a szexuális élvezeteket, még akkor is, ha negatív következményei vannak. Nem tudnak határokat szabni és a szexualitás megszállottjai még akkor is, amikor igazán nem szeretnének azok lenni.
A szexfüggőség nincsen kategorizálva a DSM-5-ben, ehelyett az APA (Amerikai Pszichológiai Társaság) azt javasolja, hogy hiperszexuális vágyként írják le, ami azonban a jelenség függőséggel kapcsolatos természetét nem adja vissza.
3. Homoszexualitás
Talán a legismertebb ellentmondás a pszichiátria történetében a az, hogy az APA csak 1973-ban törölte a homoszexualitást, mint mentális betegséget. A változás nem volt könnyű, de a tudományos bizonyítékok alátámasztották, hogy a jól alkalmazkodó emberek csoportjában a saját nemünkhöz való vonzódás a szexualitás egy teljesen normál variánsa.
Mégis az APA az 1980-as kiadású DSM-III-ben benne hagyta a homoszexualitást , "ego-disztón homoszexualitás" néven. Ez tulajdonképpen egy kompromisszum volt, hiszen nagyon sok homoszexuális keresett fel pszichiátereket, hogy "kezdjen valamit" a homoszexualitásával.
Szerencsére az "ego-disztón homoszexualitás" rövid életű volt, nagyon sok pszichiáter nem tudta értelmezni önmagában, hiszen a szexuális orientáció miatti szorongás egész egyszerűen már létező kategóriákba is belefér. 1986-ban végül az "egodisztón homoszexualitás" eltűnt a DSM-ből.
4. Asperger szindróma
1994-ben az Asperger szindróma bekerült a DSM 4-be. Az Asperger szindrómával rendelkező személy tulajdonképpen "magasan funkcionáló" autizmus zavarral küzdő személy, vagyis legalább átlagos intelligenciával és nyelvi képességekkel rendelkezik. A DSM-V verziójában már nincsen benne külön kategóriaként. Ennek vélhetően az oka az, hogy a magasan funkcionáló autizmus zavar és az Asperger szindróma között a kutatások nem találtak különbséget.
5. Narcisztikus személyiségzavar
Felfuvalkodott ego, igény az állandó megerősítésre és az empátia hiánya..szinte már mindenki ismeri a narcisztikus személyiségzavar kritériumait. De a narcisztikus személyiségzavar 1980-as bevezetése a DSM-be tele volt ellentmondásokkal.
Az egyik legkomolyabb nehézség az volt, hogy nagyon nehéz volt abban megegyezni, hogy kinek van narcisztikus személyiségzavara. A narcisztikus személyiségzavarral diagnosztizált személyek felét ugyanis más diagnózissal is el lehetett látni, mint például hisztériás, vagy borderline személyiségzavar. A DSM-V azonban már világosan el tudja különíteni a három személyiségzavar közötti különbségeket, azonban még így is előfordulhat, hogy valaki akár kétféle személyiségzavar (mondjuk a borderline és a nárcisztikus) diagnózisát is megkapja.