• Kristof Szekeres

Amit mindenkinek tudnia kellene a nárcizmusról

Egy új pszichológiai kutatás szerint a pszichopátia, a nárcizmus és a machiavellizmus úgynevezett „sötét hármasa” három különálló személyiségvonást takar. Az eredmények arra utalnak, hogy a "sötét hármas" vonásai nem csupán az alapvető empátia hiányának a különböző megjelenési formái.

Nárcizmus?

A kutatás


A tanulmány a Frontiers in Psychiatry című folyóiratban jelent meg. „Az agresszív és erőszakos magatartások súlyos hatással vannak az egyénekre és a társadalomra is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi készteti vagy erősíti meg az agresszív vagy antiszociális tendenciákat a nárcisztikus, pszichopata, illetve a macchiavellista személyiségvonásokkal rendelkező egyénekben” – mondta Nadja Heym, a tanulmány egyik írója.


„A doktori disszertációm és az azt követő kutatásom eredetileg a pszichopátia és az empátia, a közvetlen agresszió és az antiszociális viselkedés különböző formái közötti összefüggéseket vizsgálta. Ezen összefüggéseknek, a "sötét hármas" és az agresszió manipulatív formáinak a pszichológiai elemzése ennek a kutatásnak a célja.” - mondta a kutató


A szakemberek "sötét hármas" személyiségmérést és többoldalú empátia-mérést alkalmaztak 301 résztvevővel. Heym és kollégái azt is felmérték, hogy a résztvevők milyen gyakran tanúsítottak közvetett agresszív (akár szóbeli) magatartást, mint például mások megszégyenítésének megkísérlése, egy személy kizárása a tevékenységből, vagy érzelmi zsarolással egy másik személy kényszerítése.


A három,"sötét hármasba" tartozó személyiségmintázatnak megvoltak a maguk empátiához kapcsolódó válaszmintái. A három jellemvonásnak egyben különböző kapcsolata is volt az agresszióhoz.


Pszichopata, nárcisztikus, macchiavellista - mi a különbség?


A súlyos pszichopátiával rendelkezők jellemzően alacsony pontszámot értek el az empátia skálán, valamint a pszichopátia a közvetett agresszió minden formájával összefüggött.


A magas machiavellizmus pontszámmal rendelkezők viszont csak két területen mutattak csökkent empátiát. Kisebb valószínűséggel helyezték magukat egy másik személy helyzetébe úgy, hogy elképzelték, hogy a másik személy mit érez, és jellemzően kevésbé voltak fogékonyak az érzelmi jelzésekre.


Más szavakkal, a súlyos machiavellizmussal rendelkezők jellemzően nem értettek egyet az olyan kijelentésekkel, mint például, hogy „Mindig megpróbálom figyelembe venni a másik személy érzéseit, mielőtt teszek valamit”, vagy „Gyakran mélyen magával ragad egy film, színdarab vagy regény szereplőjének érzései”.


A machiavellizmus a bűntudat-keltésével összefüggésbe volt hozható, vagyis a macchiavellista személyek hajlamosabbak másokban bűntudatot kelteni (legtöbbször szándékosan).


A magas nárcizmus pontszámot elérő résztvevők szintén kevésbé voltak fogékonyak az az érzelmi jelzésekre, azonban magasabb pontszámot értek el az empátia egyik területén; nagyobb valószínűséggel mondták azt, hogy képesek a dolgokat egy másik személy nézőpontjából is látni. A nárcizmus nem állt kapcsolatban a közvetett agresszióval.


„A különböző személyiségtípusok (macchiavellista, pszichopata, nárcisztikus) az agresszió különböző formáihoz kötődtek. A nárcizmust hagyományosan a "sötét hármas" részének tekintik és a pszichopátiához és a machiavellizmushoz kapcsolják. Lehet azonban, hogy valójában nem is hozható a másik két személyiségtípussal szorosan összefüggésbe, mert csupán átfedések vannak köztük.” – mondta Heym.


„A kutatásunk azt mutatja, hogy a nárcizmus nem feltétlenül kapcsolódik a másik kettőhöz azért, mert a nárcisztikus empatikus képességei jobban megtartottak és a manipulatív agressziót tekintve is vannak különbségek. Ennek megfelelően, csak azért mert valaki túl önző és narcisztikus, attól még nem feltétlenül lesz agresszív vagy veszélyes.” - állítja a kutató.


Akkor most féljünk a nárcisztikusoktól, vagy ne?

A nárcisz lehet, hogy nem is félelmetes?

„Ezért kérdéses, hogy ezt a három jellemvonást egy kalap alá kell-e vennünk és azokat ugyanolyan problémásnak kell-e tekintenünk. Én személy szerint kritikus vagyok és a precízebb megközelítést kedvelem – azaz ezeket a jellemvonásokat külön-külön kell vizsgálnunk, hogy jobban megértsük ezek hatását a viselkedésre.” – magyarázta Heym.


„Hasonlóan meg kell különböztetünk az empátiahiány különböző formáit annak érdekében, hogy pontosabban megértsük, hogy a működés mely aspektusai érintettek, és így megértsük az agresszív viselkedés egyes formáit.” - mondja Heym.


A tanulmánynak azonban – mint minden kutatásnak – vannak korlátai.


„Először is, ez a tanulmány a "sötét hármasba" tartozó személyiségvonásokat az általános lakosságban mérte fel. A megállapítások ennek megfelelően csak az általános lakosság azon részére vonatkozik, akikben a "sötét hármas" jellemvonásai magas szinten vannak. Ugyan ezek részben tükrözik azt, amit pl. a klinikai pszichopatákban látunk, viszont ezeket klinikai népesség körében is meg kell ismételni.


Másodszor, a közvetett agresszió mértékét önbeszámolók útján mértük, amelynek megvannak a maga korlátai. A további kutatások tartalmazhatnának más beszámolókat is, és ami ennél is fontosabb, kísérleteket annak érdekében, hogy az agresszív viselkedést közvetlenebbül mérhessük.” - magyarázza a szekértő.


„Harmadszor, míg a nárcisztikus jellemvonások egyedileg (csak együttesen) nem kapcsolódtak a vizsgált agresszió típusokhoz (rosszindulatú humor, bűntudat keltése és szociális kirekesztés), ez nem jelenti azt, hogy azok önmagukban nem agresszívak. A nárcisztikus személy nagyobb valószínűséggel fog agresszíven viselkedni az énképét érintő fenyegetés esetén (mint például személyes kritika).”- magyarázta Heym.


A megállapítások arra utalnak, hogy a nárcizmussal kapcsolatos egyes aggodalmak eltúlzottak lehetnek.


„A társadalom nézőpontjából fennáll az az aggodalom, hogy egy egocentrikusabb, figyelemkeresőbb és önimádó nárcisztikus társadalomban élünk, amelyben a fiatalok (és az idősek) szelfik soha véget nem érő sorozatát posztolják a közösségi médiumok soha véget nem érő folyamában. A kutatásunk abból a szempontból érdekes, hogy azt sugallja, hogy fokozottabb nárcisztikus jellemvonások megléte kevésbé problémás ha az egyéb sötét jellemvonások hiányoznak.” – mondta a kutató.


„Tehát az egyik állítás az, hogy van átfedés bizonyos pszichológiai jelenségekkel, így például a magas szintű önbecsülés, extraverzió és az alacsonyabb fokú neurocitizmus vagy szorongás, amelyek hosszú távon csökkenthetik a pszichés megbetegedések (depresszió, szorongásos zavarok, stb.) kockázatát.” - állítja Heym


„Másrészről a vágyott külső tökéletességre való törekvés növelheti az érzékeny nárcizmus és a szorongás kockázatát. Azonban ezek az elképzelések további tanulmányozásra szorulnak annak érdekében, hogy az online/közösségi média megjelenések felé való társadalmi elmozdulás hatását jobban megértsük” – tette hozzá Heym.


„Jelenleg a következő lépésnél tartunk és "Sötét Négyest" – amely a szadizmust is magában foglalja – valamint a szexuális agressziót és erőszakot vizsgáljuk. Különböző modelleket tesztelünk annak érdekében, hogy megértsük, hogy milyen hatékony módszerek lehetnek a fentebbi személyiségzavarok kezeléséhez”


Szekeres Kristóf pszichológus Budapest

Ha bármi kérdése lenne, itt elér.

Szekeres Kristóf pszichológus

1072 Budapest

Klauzál tér 14. II/15. 15-ös kapucsengő

06-70/527-0540

  • Black Facebook Icon

Egyéni pszichológiai tanácsadás ára:

 

12000 Ft/50 perc

20000 Ft/100 perc

© 2018 Szekeres Kristóf