Aki azon gondolkodik, hogy belevágjon-e egy pszichoterápiás folyamatba, annak gyakorta vannak dilemmái és bizonytalan abban, hogy egyáltalán elkezdje. Nagyon sokaknak amiatt vannak kétségeik, hogy milyen lesz maga a folyamat, mi fog történni, vagy változni. Egyáltalán változik-e valami? A következőkben leírok néhány olyan gondolatot, ami nagyon sokszor visszatartja az embereket attól, hogy pszichológushoz forduljanak.
1. Az én problémáim nem is olyan súlyosak
Nagyon sokszor azt gondoljuk, hogy pszichológushoz csak akkor kell menni, amikor már nincs más megoldás, mindenhol zsákutcával találkoztunk. Vagy akkor, amikor már megtörtént a baj. Természetesen ez is egy lehetőség. De miért várjunk ki teljesen a végsőkig? Miért várjunk egészen az utolsó pontig, amíg meg nem történik a baj?
2. Saját magamnak kell megoldanom a problémáimat
Ahogy egy olyan ujjal, amit csak egy vékony bőr tart a helyén, sem próbálunk meg otthon kezelni, vagy visszavarrni, úgy ha a lélek, betegszik meg, sem biztos, hogy túl sokáig érdemes otthon kezelni azt. Ezért is érdemes egy a problémáinkra és nehézségeinkre szakosodott pszichológus segítségét igénybe venni.
3. Ha belekezdek egy terápiába,az örökké fog tartani?
Egyáltalán nem! A terápiás ülések gyakorisága általában hetente van, de a kliens és a terapeuta közösen egyeznek meg ebben (is). Sokféle hosszúságú terápai létezik. Van rövidebb, időhatáros, hosszabb, inkább a támogató jelenlétre épülő és van teljesen megoldásorientált folyamat is. A terapeuta és a kliens közösen alakítják ki a probléma és a kliens személyéhez leginkább illő típust.
4. Minden gondolatomat és érzésemet meg kell osztanom a pszichológussal.
A pszichológussal folytatott közös jelenlétben nagyon fontos, hogy önnek, mint kliensnek van döntési joga, hogy mennyit oszt meg magáról. Mint ahogy az egész folyamat során, önnek, mint kliensnek joga és felelőssége is alakítani a terápiás folyamatot és ezért abban is dönthet, hogy mennyit és hogyan oszt meg a pszichológussal. Emellett természetesen érdemes az őszinteségre törekednie, első sorban saját maga miatt. Előfordulhat ugyanis, hogy ha valamit nem mond el, vagy nem a teljes igazságot osztja meg a terapeutájával, akkor a folyamat félremehet és akkor feleslegesen ölte bele az idejét és energiáját.
5. A pszichológus hülyének fog nézni, el fog ítélni azért, aki vagyok
Az emberek gyakran sérülékenynek és kiszolgáltatottnak érzik megukat, amikor az érzéseikről kell beszélni. Nagyon sokan azon gondolkodnak, hogy a terapeuta mit fog érezni és gondolni arról, amit ő megoszt. A terapeuta viszont nem ezért van ott. A jó terapeuta nem ítélkezik, nem moralizál és nem erkölcsi szempontból tekint a folyamatra. A jó terapeuta szempontokat kínál. A jó terapeuta azzal dolgozik, ami van, és nem azzal, "aminek lennie kellene". Ha azon aggódunk, vagy azt érezzük, hogy a terapeutánk minősíteni fog, vagy elítél minket, akkor érdemes vele ezt megosztani, erről beszélni neki (itt most visszautalnék az előző pontra, ahol az őszinteségről is szó volt).
6. Attól félek, hogy egy idő után azt érzem, hogy mindent meg kell beszélnem a pszichológusommal
Ez egy nagyon fontos kérdés! A terápia célja nem lehet soha, hogy egy függő kapcsolatot alakítson ki a terapeuta és a kliens között! Sőt, ellenkezőleg. a terápiás folyamat inkább egy együttműködés, vagy szövetség, ahol a terapeuta és a kliens együtt utaznak. A pszichológussal folytatott beszélgetések során felfedezett gondolatok és érzések nagyon fontosak lesznek, hiszen ezeket a terápián kívül, a "való életben" is alkalmaznunk kell. A terápia égeztével a kliensnek biztosnak kell lennie abban, hogy a saját gondolati, érzelmi és kapcsolati világában otthon van és kontrollt gyakorol afölött.
7. Ha beszélek valamiről, akkor kötelező bizonyos változásokat megtennem.
Ez nem teljesen van így. Hiszen különbség van gondolatok és cselekedetek között. Például párkapcsolati problémával fordulunk pszichológushoz. Ahogy egyre inkább bízunk a pszichológusban és megosztjuk vele a gondolatainkat és az érzéseinket és kapcsolatba kerülünk a párkapcsolatunkról alkotott negatív gondolatokkal és érzésekkel, akkor emiatt biztosan szakítanunk kell. Ezzel szemben, amikor egy pszichológusnál ülünk, további szempontokat és lehetőségeket tárunk fel és járunk körbe.
8. Attól is félek, amit megtudok magamról
A terápia egyik előnye, hogy összességében elégedettebbek leszünk a magánéletünkben és a kapcsolati hálóinkban. Tulajdonképpen nem teljesen értjük, hogy mi is az, ami miatt nem érezzük jól magunkat, sokszor nem látjuk át, hogy milyen (akár tudattalan) folyamatok vannak bennünk, ami mondjuk szorongóvá, vagy lehangolttá tesz minket. Az önimseret tulajdonképpen arra jó, hogy több és jobb kontrollt biztosít magunk felett (ezzel együtt természtesen a külvilág felett is). Ha ezzel a dilemmával küzdünk, akkor ezt is érdemes a terapeutánkkal megosztani.
9. Vegyes érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy belekzdjek-e egy folyamatba, vagy sem.
Ez azt jelenti tulajdonképpen, hogy nem is nekem való ez az egész?
Ez egy teljesen természetes érzés, nagyon sokan számolnak be erről. Az ösztöneink azt sugallják, hogy ne nagyon hagyjuk el a komfortzónánkat és a zavaró gondolatokat és érzéseket inkább kerüljük. Az, hogy elgondolkodunk egy terápia lehetőségén inkább arra enged következtetni, hogy valami miatt eszünkbe jutott ez a lehetőség is, tehát valami jó eséllyel nincsen rendben. Érdemes egy kicsit tehát ezeken az aggodalmakon és dilemmákon egy kicsit elgondolkodnunk magunknak is.
Egy pszichológussal azért érdemes beszélni, mert például:
Az önbizalomhiányunk helyreállításában segít
Jobb hangulatunk és kedélyünk lesz
Csökkennek a szorongásaink és a levertségünk
Hatékonyabbak leszünk a döntéshozatalban
A kapcsolataink minősége javulni fog
Elégedettebbek leszünk magunkal
A bizonytalanság érzése egyre jobban megszűnik