Van a környezetünkben olyanvalaki, akiről tudjuk, hogy a bevételeinek csak egy részét vallja be? Vagy látunk magunk körül olyat, akiről tudjuk, hogy rendszeresen a saját céljaira használja az irodai eszközöket? Biztos vagyok benne.
Amikor az emberek ilyen és ehhez hasonló etikátlan és/vagy nem legális dolgokat csinálnak, akkor ez egy csomó belső, pszichés folyamattal jár együtt, amivel igazolják (főleg persze maguknak), hogy ez miért is van rendben. Nézzünk meg ezek közül néhányat.
1. "Ha egyszer, vagy kétszer megcsináltam, akkor oké a dolog, nem szólt érte senki, vagy nem tűnt fel senkinek. Tehát folytathatom."
Ha valaki, valamilyen etikátlan, vagy illegális dolgot művel és nem szólnak neki, vagy nem veszik észre/kapják el, akkor valószínűbben fogja legközelebb is elkövetni újra. Ilyenkor az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ha nem szólnak érte/nem veszik észre, akkor az nem is lehet olyan nagy ügy, vagy a másik/többiek rendben vannak vele. Azt gondolhatják, hogy amit elkövettek, az nem is olyan nagy ügy.
Ilyen gondolataik lehetnek: "Ha ez a kiskapu olyan nagy ügy lenne, akkor már betömték volna. Ha olyan fontos lenne, akkor több energiát tettek volna a megelőzésébe."
2. "Mások sokkal rosszabbat is csinálnak ennél"
Ha egy olyan rendszerbe (baráti kör, munkahely kollektíva, társadalom..stb.) kerülünk be, ahol az etikátlan vagy illegális magatartás megszokott, akkor jó eséllyel egy idő után mi is normálisnak fogjuk tartani. Egy ilyen rendszerben mindig lesz valaki, aki "rosszabbat tesz nálunk", így szimplán relativizáljuk (és feloldjuk magunkban az ellentmondást) az adott etikátlan, vagy illegális magatartásunkat.
3. FOMO - Fear Of Missing Out
A FOMO egy viszonylag új jelenség - magyarul kb. annyit tesz, hogy félünk attól, hogy ki-, vagy lemaradunk. Ennek a háttere az, hogy az információs világunk nagyon felgyorsult és ma már nem csak az a fontos, hogy a megkapott információt helyesen dolgozzuk fel, hanem az is, hogy hogyan szelektálunk a bejövő információk között (melyik cikket olvassuk el, melyik sorozatot nézzük..stb.). Ha viszont nem jól szelektálunk, akkor kimaradhatunk valamiből. Vagyis ha látjuk, hogy mások profitálnak egy illegális, vagy etikátlan magatartásból, akkor megijedünk/félünk attól, hogy mi nem jól szelektálunk és kimaradunk.
4. "Majd a jótetteimmel helyrehozom"
Ha valaki olyat cselekszik, amivel másoknak jót tesz, akkor önigazolást találhat abban, hogy a jótettei majd kiegyensúlyozzák a negatív és etikátlan cselekedeteit. Páldául ha valaki valamilyen segítő szakmát végez, akkor gondolaht arra, hogy "cserébe amiért én segítek másoknak, kevesebb adót fogok befizetni és csak minden második ügyletről adok számlát és a karmám még így is pozitívban lesz."
5. A cél szentesíti az eszközt
Ha valakinek jószándék áll az etikátlan, vagy illegális tette mögött, akkor felhatalmazva érezheti magát arra, hogy mondjuk okiratot hamisítson a jó cél érdekében, vagy kevesebb adót valljon be, hogy segíteni tudja az unokatestvérét pénzzel.
6. "Ha valahol engem átvertek, vagy rosszul jártam, akkor máshol én azt visszavehetem."
Ez az előző fordítottja. Ha mondjuk valakit megbüntetnek valami olyanért, ami nem az ő hibája, vagy egy olyan helyzettel néz szembe, amit igazságtalannak érez. Vagy éppen a munkaadója keményen bánik vele és nem jár jól a mindennapokban, vagy a végén. Ilyen esetekben hajlamos azt gondolni, hogy ha az életük valamilyen területén rosszul bántak velük, akkor a másik területen viszont joguk van azt visszavenni.
7. A erkölcsi határok változnak, a morális toleranciánk egyre magasabbra kerül
Jó példa erre, ha valamilyen etikátlan, vagy illegális tevékenységet végzünk, akkor az erkölcsi értékeink határa egyre feljebb tolódik. Például "először csak 1-2 csomag fénymásolópapírt viszek haza"...azután már négyet-ötöt. Majd "nagyban játszom" és egyik alkalommal 30 csomagot is elviszek. "Ha eddig oké volt, akkor ez is oké lesz."
Összefoglalva
Sok olyan ember természeténél fogva valamilyen szinten antiszociális személyiség, aki valamilyen etikátlant, vagy illegálisat tesz. Lehet, hogy nem merítik ki az antiszociális személyiségzavar klinikai kritériumait, de van valamiféle közös vonásuk. De ennél jóval gyakoribb, hogy az emberek azért cselekednek így, mert a fentebb vázolt torzítások közül valamelyik(ek)et használva feloldják önmagukban az illegális cselekdettel kapcsolatos negatív érzést.