Szinte mindannyiunknak megvan a képünk a nárcisztikus személyről: olyasvalaki, aki énközpontú, a kapcsolatait úgy manipulálja, hogy lehetőleg a másik felé kerekedjen azért, hogy csodálja őt. Mindeközben teljesen biztos a saját nagyszerűségében és szinte mindenre feljogosítva érzi magát. A világ a nárcisztikus körül forog.
Ellentétben ezzel, álljon itt az egészséges „nárcizmus” néhány jellemzője:
1. Nem foglalkozik túlságosan sokat azzal, hogy mások mit gondolnak róla
A nárcisztikusok úgy tűnhetnek, mintha egyáltalán nem törődnének azzal, hogy mások mit gondolnak róluk. Mélyen azonban nagyon is sokszor foglalkoztatja őket, hogy mások mit is látnak bennük. Akinek egészséges nárcizmusa van, az nem gondol túl sokat arra, hogy mások mit tartanak róla, viszont olyanok, akik közel állnak hozzá, azoknak a véleménye fontos számukra. Nem abban az értelemben, hogy milyen teljesítményt értek el, hanem abban az értelemben, hogy a másik tiszteli-e őket; lehetnek-e teljesen őszinték és nyíltak egy ilyen kapcsolódásban, vagy éppen foglalkoztatja-e a másikat a fizikai és lelki jóllétük.
2. Nem vesznek magukra dolgokat
A nárcisztikusok gyakran személyesen vesznek dolgokat, mert úgy érzik, hogy a világ körülöttük forog. Nagyon érzékenyek a visszajelzésre és előfordulhat, hogy még némi paranoid gondolatvilággal is meg van fűszerezve a belső világuk. Ennek az egészséges verziója az, amikor valaki másokat sem rosszabbnak, sem jobbnak nem lát, hanem egyenlőnek saját magával.
3. Magukra fókuszálnak
Ez az a pont, ahol a nárcisztikus személyek a „hírnevüket szerzik”. Mégpedig úgy, hogy saját magukkal és a másokra gyakorolt hatásukkal foglalkoznak kizárólag. A magunkra fókuszálás egészséges verziója azt jelenti, hogy a saját értékeink szerint éljük az életünket. Van egy egészséges elképzelésünk arról, hogy merre tart az életünk és tiszták a számunkra fontos dolgok és célok.
4. Igazából élvezik mások társaságát
A nárcisztikus személyek akkor élvezik mások társaságát, ha mások is úgy látják őket, mint ahogy ők saját magukat és megadják azt a figyelmet és elismerést, amit úgy gondolnak (vagy éreznek), hogy megérdemelnek. Ha mások nem igazolják vissza róluk, amit magukról gondolnak, akkor vélhetően nem fogják annak a személynek a társaságát élvezni.
Míg a nárcisztikusok kifejezetten önközpontúak, vannak olyanok, akik pontosan ennek az ellenkezői. Passzívak és szinte tojáshéjon lépkednek a világban. Félnek a konfrontációtól, félnek definiálni és kifejezni a saját szükségleteiket és igényeiket, és így igazából mások alakítják őket.
Ennek az egészséges verziója, hogy a körülöttünk lévőket nem manipuláljuk és nem támasztunk elvárásokat másokkal szemben. Ehelyett becsüljük a másikat azért, aki. Közben nem próbáljuk meg úgy terelni a beszélgetést, hogy az rólunk szóljon. Azoknak, akik tojáshéjon lépkednek: az egészséges hozzáállás az, ha igyekszünk asszertívak lenni, képviseljük önmagunkat és igényeinket.
5. Felelősséget vállalunk a tetteinkért
A nárcisztikusok gyakran nem vállalnak felelősséget a tetteikért, ehelyett inkább másokat hibáztatnak. Az egészséges megközelítés azonban az, hogyha a döntéseinkért és a tetteinkért felelősséget vállalunk. Nem gondolunk magunkra állandóan áldozatként és képesek vagyunk elismerni, ha hibáztunk, vagy másokat megsértettünk az érzéseiben.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy átesünk a ló túloldalára és megalázkodunk. Hibás elképzelés, ha azt gondoljuk, hogy minden a mi felelősségünk és állandóan vádoljuk önmagunkat, ha másokat feldühítettünk. Ehelyett elismerjük a hibáinkat, de ragaszkodunk ahhoz, ami fontos nekünk.
Nagyon fontos az asszertivitás, az önreflexió (önmagunkon gondolkodás), a proaktivitás. Ezzel szemben áll, amikor mindig másokhoz alkalmazkodunk és csak reagálunk arra, ami körülöttünk történik. Egy ökölszabály: az egészséges attitűd általában az arany középút.
Comments