A gyermekkori érzelmi elhanyagolás lélektana

A gyermekkori érzelmi elhanyagoltság viszonylag gyakori jelenség a gyermekek körében, rengeteg családban megtörténik. Sok családban egyébként annak ellenére, hogy a gyermekek érzelmileg el vannak hanyagolva, az élet egyéb területei rendben vannak.

A gyermekkori érzelmi elhanyagolásnak nagyon erős és egyben fájdalmas hatása is van a gyermekre, aki lényegében ezzel a nehéz kővel a tarsolyában nő fel. Ezzel együtt a gyermeknek jó esélye van arra, hogy nagyon sok ezzel kapcsolatos emléke törlődik, vagy sérül. De hogyan is megy végbe a gyermekkori érzelmi elhanyagolás?

A gyermekkori érzelmi elhanyagolás akkor történik, amikor a szüleink valamilyen oknál fogva nem ismerik fel és/vagy nem reagálnak az érzéseinkre és az érzelmi szükségleteinkre.

Ezt nem úgy érdemes elképzelni, hogy ez valami drámai történet, hanem inkább folyamatos, apró, szinte észrevehetetlen és az emlékezetnek is szinte észrevétlen. Sok családban a szülők szinte észre sem veszik, hogyha a gyermeküknek van valamilyen érzése. Talán nem mindig, de az esetek többségében átsiklanak ezen.

Szinte bármilyen családban előfordulhat az érzelmi elhanyagolás: lehet ez egy akár meleg, vagy távolságtartó, gazdag, vagy szegény, de akár szerető és pesszimista család is. Lehet egyszülős, vagy kétszülős család is akár.

Ami igazán számít az érzelmileg elhanyagolt gyermekeknél az, hogy a szülők nem ismerik fel és reagálnak eléggé a gyermek érzelmeire és érzelmi szükségleteire.

Az érzelmileg elhanyagoló családban felnövő gyerekek 10 felnőttkori jellemzője a következők szoktak lenni (a teljesség igénye nélkül):

• Üresség-érzés

• Túlzott függetlenségre való törekvés

• Önismeret hiánya

• Saját magukkal könyörtelenek, másokkal viszont megengedőek

• Gyakori bűntudat és szégyenérzés

• Gyakori önvád és düh érzése saját magunkkal szemben

• Gyakori érzés, hogy másik vagyunk, mint a többiek

• Nehzen fordít magára figyelmet

• Nehézségek az önfegyelemmel

• Nehézségek az érzelmek megnevezésében, megértésében és hogy azok hogyan működnek

De hogyan is jutottuk el idáig?

Azt már tudjuk, hogy a szüleink nem nagyon törődtek az érzelmi életünkkel. Egészen fiatalon felismertük, hogy az érzelmeknek nem nagyon van helye az otthonunkban és a családunkban.

Hogyan küzdöttünk meg ezzel? Fiatalon szinte ösztönösen tudtuk, hogy mi a teendő és igazából saját magunk barikádoztuk el az érzéseinket. Tudtuk és éreztük, hogy a belső megéléseinket (legyen szó akár dühről, szomorúságról, vagy éppen örömről) nem érdemes a szüleinkkel megosztani.

Felőttként viszont inkább ennek a barikádnak a másik oldalán élünk és nehezen kerülünk kapcsolatba az igazi érzéseinkkel, miközben tudjuk, hogy valami mélyen nincsen rendben. Valami hiányzik. Ez az, ami üressé és más emberektől különbözővé tesz.

20 mondat, amit az érzelmileg elhanyagolt gyermek felnőttként mond

Ahogy a lentebbi 20 mondatot olvassuk, gondoljuk át, hogy vajon mennyire mondjuk vagy gondoljuk gyakran ezeket. Ha viszonylag gyakoriak ezek a mondatok a fejünkben, akkor ne ijedjünk meg, erre a problémára, nehézségre létezik megoldás!

A gyermekkori érzelmi elhanyagoltság nem egy egyirányú utca, ahol nem lehet visszafordulni.

Mit is mond tehát az érzelmileg elhanyagolt gyermek felnőttként oly gyakran?

1. Nem akarok zavarni.

2. Nincs szükségem segítségre.

3. Mindegy mit szeretnél, én oké vagyok azzal.

4. Nem szeretnék semmit hozzáfűzni.

5. Nem érzek semmit.

6. Bocsánat.

7. Lusta vagyok..

8. Mi értelme van?

9. Nincs szükségem semmire.

10. Nekem igazából mindegy/nem számít.

11. Nincs szükségem senkire.

12. Az én hibám ez is.

13. Nem tudom, hogy mit és hogyan érzek.

14. Meg tudom egyedül is csinálni.

15. Megoldom.

16. Nem vagyok annyira vonzó és/vagy kompetens, mint mások.

17. Nem illek sehova

18. Miért nem tudok csak úgy boldog lenni?

19. Bárcsak megszűnnének bennem bizonyos érzések.

20. Nem tudom, hogy mit akarok

Hogyan szüntessük meg, hogy folyton ezeket a mondatokat mondjuk és higgyük is?

• § Kezdjünk el önmagunkra figyelni. Amikor ezt megtesszük, akkor kezdjük el hallani, hogy igazán miket is mondunk magunknak. Rájövünk, hogy a bennünk lévő elhanyagolt gyermek tévesen látja saját magunkat és a világot. Ekkor jó eséllyel rájövünk, hogy ezt meg kell változtatnunk saját magunkban.

• § Próbáljunk meg minden információt beszerezni a gyermekkori érzelmi elhanyagolásról! Gyűjtsünk a gyógyulássaal kapcsolatos információkat, mert, higgyük el, képesek vagyunk rá.

• § Ha úgy érezzük, akkor menjünk el és kérjük szakember segítségét. Egy pszichológus nagyon sokat tud segíteni, hogy a gyermekkori érzelmi elhanyagoltságot rendbe tegye bennünk. Minél többet beszélünk erről valaki másnak, annál könnyebb ezt a terhet cipelni és végül letenni. Forduljunk tehát szakemberhez, ha szükséges. Egy jó pszichológus nem fog elítélni minket és emaptikus lesz a nehézségeinkkel.

Szekeres Kristóf pszichológus Budapest